Wiki, azaz Rya! Neked küldöm ezt. Kitartás! A szív nagyon tud fájni, de a boldogság csak azokra vár a jövőben, akik a helyzettel dacolva is erősek maradnak, és bár megélik a fájdalmat, akarnak újra felállni!

Nagy árat fizetsz az álmokért

mégis csak az éltet, ha itt van már vég.

Tanulj meg később hinni és előbb várni,

Életed akkor kevésbé fog fájni.

Hagyd hogy bizonyítson,  addig ne várj csodát,

akkor hidd csak el, mit zeng, az ódát.

Az álom repít, a szárnyára tesz,

S ha függővé válsz, vajh’, akkor mi lesz?

Hogy változz meg, ha úgy élted életed,

Minden egyes perced pontosan így tengeted

Álomkastély hercegnője vagy,

S most egész királyságod kellene feladd.

Hittél mindig benne, mit tehettél volna,

Fogalmad sincs róla, enélkül miről szólna?

Új kaput kéne keresni, új utat, új szobát,

Csak hogy engedd el a reményt,

Hogy megleled a csodát?

Akarod-e vajon, ezt a nagy változást,

vagy vállalod inkább a rengeteg csalódást?

Könnyebb-e kőszívvel a való világban,

Örülni mindig csak annak, ami van,

Nem várni semmit, nem remélni hiába,

Nem fáj-e majd akkor a vágyak hiánya?

Menj és tedd a dolgod, csinálj és cselekedj,

Azt mondta egy nagymama, néha mást sem tehetsz

Mint mikor már tétlen vagy, kétségbeesett,

Csinálsz csak úgy valamit, teszed, amit lehet.

Ki kell akkor valamit a szívből szakítani,

Addigi valódat az angyalokra hagyni.

Megőrizni mégis annyit a reményből:

nem fáj majd az üresség, mi feltör a szívedből.

Légy erős, lépj tovább a tengeren túl,

Keresd azt a hegyet, hol hóvihar dúl.

Hagyd ott a szívedet, hagyd ott az álmokat,

Eléred tán akkor a magas csúcsokat.

Kérdés csak annyi, mi lesz, ha felértél?

Hiányozni fog-e az, mit eltemettél?